7 hét fekvés és pihenés után, amit a Magzatom védelme érdekében meg kellett tennem, csak érlelődött bennem a gondolat, hogy kéne valamit csinálni. Kézzel. Alkotni. Ami örömet okoz. Aztán eszembe jutott, hogy nemrég olvastam egy lányról, aki háziállatokat formál meg tűnemezeléssel, és ő mondta, hogy fém vázat használ alapnak.
Ahogy gondolkodtam, hogy mit is nemezeljek, eszembe jutott ez a technika, és persze tél végén, tavasz felé járva - és várva - mit is készíthetnék, mint a kedvenc virágom, a tulipánt.
Így esett, hogy életemben először fémvázat készítettem, amit a szárhoz használtam fel. A két végén kihajtottam a drótokat, hogy legyen "gyökere", amit később gyurmába nyomkodtam - azt találtam hirtelen itthon -, a felső részén pedig a bibét nemezeltem rá. A 6 db szirmot egyesével nemezeltem, majd a bibére applikáltam.
Végül egy orchideás cserepet találtam üresen, aminek vattával tömtem ki az alját, arra helyeztem a gyurmatalpú virágot, és ránemezeltem még némi fekete és barna gyapjút, földnek álcázva.
A virág remekül érzi magát, vizet nem kér, a túllocsolástól sem kell tartani, és egész biztosan virágozni fog egész évben. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése